Évek óta divatos szlogen az egészséges életmód, a helyes táplálkozás, nyomon követhetjük a sztárok különböző diétáit is, és eldönthetjük, hogy számunkra melyik a legideálisabb. Egy kis kitartással megváltoztathatjuk mindennapjainkat. Ám mi a helyzet gyermekeink egészséges életre való nevelésével? Egy családanyának nehéz feladata van, ha minden tanácsot, javaslatot be szeretne építeni a gyermekei étkezésébe, miközben a gyerekek kedvencei között ott kísért a csokoládé, a chips és a sült krumpli. Reformokra van hát szükség az egész család táplálkozásában.
Magos Zoltán, az elismert és sikeres séf szerint-az egészséges táplálkozás alapjait már kisgyermekkorban le kell tenni.
-Számomra mindig meglepő volt, hogy a pár hónapos csecsemők étkezési szokásaira egy komplett tudományág épül. A szülők betéve tudják, hogy mit ehet a gyermekük, és mi kell ahhoz, hogy egészséges legyen. Ám amint két lábra áll a kis lurkó-és többnyire bekerül a bölcsődébe, óvodába-, valahogy mindezt a tudást, étkezési kultúrát, odafigyelést mintha örökre és végleg kitörölték volna a mindennapok menetrendjéből.
-Pedig igenis tudnunk kell: amihez hozzászokunk, az sztereotípiává válik, elkísér bennünket életünk során. Talán azért is van az, hogy a füstölt szalonna ízét minden ételben keressük életünk végéig, mintha belénk lenne kódolva ez gyerekkorunk óta.
Ahhoz azonban, hogy egészségesen érhessük meg az öregkort, igenis végig kell gondolnunk egy s mást az étkezési szokásainkkal kapcsolatban. Nemrég hallottam a rádióban, hogy a magyar ember átlagéletkora 65 év. Én ezt kikérem magamnak... Én hosszabb távra szeretnék tervezni! Elő hát a mérgekkel és az akaraterővel: alakítsuk át a gondolkozásunkat és ezzel együtt az étkezési kultúránkat.
-Ahogy az ember meg tudja tervezni a napját-felkel, megissza a reggeli kávéját, dolgozni megy, vásárolni, találkozik a barátaival-, úgy az étkezések menetét és mikéntjét is fontos lenne jó előre megtervezni. Az első és legfontosabb tanácsom tehát az, hogy naponta legalább öt alkalommal együnk-lehetőleg ne túl sokat, inkább a többször keveset elvét szem előtt tartva, és mindig szánjunk időt a reggelire is, ez ugyanis a nap legfontosabb étkezése. Tudjuk, ismerjük mindig azt is, hogy melyik étel milyen tulajdonságokkal bír, valamint azt, hogy a szervezetünk jelen pillanatban milyen táplálékot igényel.
-Mert, ugye, azt mindenki tudja, hogy egy kisgyerek jóval többet mozog az óvodában, mint az iskolában, ugyanígy azzal is tisztában kell lennünk, hogy milyen élelmiszerek szükségesek ahhoz, hogy megóvjuk az egészségünket, és jól bírjuk, bírják gyermekeink a mindennapos fizikai igénybevételt is. Éppen ezért létfontosságú, hogy a gyerekek, fiatalok már egy másfajta gasztronómiai szemlélettel nőjenek fel: tudják azt, hogy lehetőleg minél több nyers gyümölcsöt, zöldséget kell enni, hogy egy felnőtt embernek naponta 160 gramm hús bevitele bőven elegendő. Ma Magyarországon ez egy egyszerű ebéd alkalmával elfogy a tányérról. Évszakokat, idényeket figyelembe kell venni. Nyáron ne együnk narancsot, mert itt nálunk nem terem, télen ne együnk lecsót, legfeljebb ha dunsztoltunk belőle télire.
Manapság már jóval kevesebben végeznek olyan fizikai munkát, amely annyi energiabevitelt követelne, amelyre jószerivel a magyar gasztronómiai hagyományok épülnek. Egyre többen ülőmunkát végeznek, így jóval kevesebb szénhidrátot, fehérjét tud a szervezet feldolgozni, mint amennyit naponta elfogyasztunk. Ezért is lenne nagyon fontos feladat, hogy az emberek gondolkodását, az élelmekhez való hozzáállását megváltoztassuk. Azt bizonyára már mindenki észrevette, hogy amikor teletömi a hasát valamilyen jó, nehéz étellel, akkor bizony teljesen lelassul. A vérnek ugyanis ilyenkor az lesz az elsődleges feladata, hogy segítse az emésztést, így az oxigén szállítására, a fizikai és szellemi munka segítésére már alig marad ereje. Ezért javaslom azt, hogy inkább többször, az életkori sajátosságokat, a fizikai igénybevétel mennyiségét is figyelembe véve alakítsuk ki étrendünket a mindennapokban is. A gyerekeket pedig próbáljuk megtanítani arra: mi, emberek mindenevők vagyunk, nem csak húsételek, szénhidrátok fogyasztására terveztek bennünket.
Ha pedig időben, már gyermekkorban hozzászokik a szervezetünk ahhoz, hogy egészséges ételeket fogyasztunk rendszeresen, hogy nem tele tömjük magunkat, hanem jólesően és rendszeresen lakunk jól, lehetőleg változatosan étkezünk, akkor ez a jó szokás bizony el fog kísérni bennünket életünk végéig.

Válasz

Nem kérdés, az étkezés ma már sokkal többet jelent puszta evésnél, ám ennek megfelelően ezt a testünket, lelkünket gyönyörködtető élvezetet sokféle szempont befolyásolja. Fontos, hogy értelmezni tudjuk az élelmiszercímkén lévő tápláléktáblázatot, hogy megismerjük a tápanyagok egészségre gyakorolt hatását, s hogy biztonsággal kiigazodjunk a sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó információ között. Vegyük figyelembe a hiteles, megbízható szakemberek véleményét, vásárlás közben pedig gondolkodjunk, és döntsünk okosan!
És igyekezzünk mindvégig szem előtt tartani a jó étel ismérveit: kiváló minőségű ( friss, természetes ) alapanyagból készül, élvezettel fogyasztható, csillapítja éhségünket, miközben elvarázsolja érzékeinket, tehát szemet, nyelvet és orrot gyönyörködtető, színében, ízében, zamatában, készítési módjában változatos.
Mikor az étkezés körülményeiről ejtünk szót, érdemes ( és hasznos ) elmerülnünk picit a táplálkozás történelmi gyökereiben, az évezredek alatti változás folyamatában. Gyűjtögető, vadászó őseinknél a gyakori éhezés és a jóllakottság ritka érzése váltogatták egymást, amíg a mezőgazdaság későbbi kialakulása viszonylagos biztonságot nem adott az embernek. Majd létre jöttek a máig jól megkülönböztethető étkezési kultúrák. Emlékezzünk csak a híres ókori és középkori társadalmak közül Spárta egyszerű, puritán étkezéseire, a dőzsölésbe torkolló római lakomákra vagy a humanisták asztalaira, ahol a konyha és a pince örömei mellett a művészeteket is nagyra értékelték, így számos gasztronómiai témájú könyvet, verset, éneket hagytak az utókorra.
A kis történelmi kitérő után a jelenben pedig törekedjünk arra, hogy minél több nemzet konyhájának fogásaiba belekóstolhassunk!
Mikor külföldön járunk, igyekezzünk megismerni az ottani ételeket, s ha van rá módunk, lessük el a készítés és a fogyasztás módját!
A hazánkba érkezőknek pedig kínáljuk a mi konyhánk jellegzetességeit, és legyünk büszkék rájuk!
Összefoglalva: a gasztronómia terén is fogadjuk el, ismerjük meg és tiszteljük egymást, és élvezzük a sokszínű világot!
Ám legyünk bármennyire is nyitottak a világ nemzeteinek gasztronómiája iránt, ne feledjük a tudományos tényt: szervezetünk legjobban a hazai zöldség és gyümölcsféleségeket " ismeri ", ezek alkotóelemeit sokkal könnyebben tudja lebontani és hasznosítani. A tájjellegű, bizonyos vidékekhez köthető ételkészítési módok az ott élők szervezete számára összeférhetőbbek, könnyebbek. És nem utolsósorban a hazai népi konyha étkei gyakran rejtenek olyan bölcs kombinációkat, vegyítéseket, melyek által azok igen jól emészthetők.

Válasz

Az elmúlt évek kutatómunkája bebizonyította, hogy a korai életévekben megszokott táplálási módnak jelentős hatása van a gyermek fejlődésére és a hosszú távú egészségére. Már csecsemőkorban törekednünk kell az egészséges táplálkozási szokások kialakítására. Így elkerülhetjük, hogy gyermekünk túlsúlyos legyen.
A tartós túltáplálás kövérséghez, anyagcserezavarokhoz, majd vérkeringési, emésztési, mozgásszervi és egyéb betegségekhez vezet.
A folyamatos táplálkozás ellenére a túltáplálás és kövérség járványszerűen terjed. Még ma is, amikor a sajtóban és a többi médiában oly sok szó esik a kövérség egészségi hátrányairól, a családok büszkén tekintenek a túlsúlyos babák gömbölyded hurkáira, míg a vékony, izmos csecsemőt szinte szégyellik, és orvosi vizsgálatokra viszik. Általában elterjedt az a nézet, hogy a túlsúly energia tartalék, amelyből lesz mit leadni, hogyha a gyermek megbetegszik.
A gyermekkori kövérség a gyerekek 35%-át érinti.
A közhiedelemben elterjedt tévhit, hogy a kövérség hormonális eredetű. A valóban hormonális kövérség előfordulása igen ritka, alig éri el az összes eset 2%-át.
Az ok csaknem 50%-ban genetikus( azaz ha a szülők kövérek, akkor a gyermek elhízási esélye is növekszik ),fele részt azonban meghatározók a környezeti tényezők. Ez az a terület, ahol a szülő beavatkozhat és meggátolhatja a kövérség kialakulását.
Ha mindkét szülő elhízott, akkor még inkább hangsúlyozni kell a szoptatás fontosságát. A szoptatott csecsemő általában hosszabb és soványabb, mint a mesterségesen táplált. Vannak ugyan nagyétkű csecsemők, akik a szoptatás alatt is gömbölydeddé válnak, de a testi gyarapodás náluk fokozatosan lelassul, az úgynevezett súlygörbe ellaposodik, majd a normálishoz közeledik. Az anyatej kevesebb fehérjét és ásványi sót, minőségileg más összetételű zsírt tartalmaz, mint az anyatejpótló tápszerek. A szoptatott csecsemő-a betegséget és a magas, külső hőmérsékletet leszámítva-nem igényel plusz folyadékot, amelyet többen rossz szokásként a gyermek megnyugtatására, vagy a hibásan értelmezett szomjúság oltására adnak, és ezáltal a baba szervezetét fölösleges mennyiségű cukorral, ásványi sóval terhelik meg.
Ne legyen az etetés és itatás, még a szoptatás sem, a gyermek megnyugtatásának egyetlen eszköze. Ha a baba néhány korty folyadékot igényel, kapjon vizet, és ne cukros italt. A folyamatos, éjjel-nappal történő szoptatás ( az első három hónap után ) mind az emésztőrendszert, mind az anyagcserét megterheli.
Ha a szülők túlsúlyosak, és a gyermek súlyfejlődése is erőteljes, akkor a hozzátáplálást ne gabonapehellyel, hanem zöldség és gyümölcspürével kezdjük. Kerüljük a cukros édesítést és a külön sózást is. Ne tegyünk a nagyobb baba keze ügyébe cukros folyadékot tartalmazó cumisüveget!
A magukat kiszolgáló, iszogató babák tea vagy gyümölcslé függővé válnak, ami mind a testi, mind a lelki állapotukat veszélyezteti. A cukros folyadék károsítja a fogakat, terheli az emésztőrendszert és a vesét, és hozzájárul a túlsúly kialakulásához. Ebből a szempontból még a gyümölcslevek sem kivételek, még akkor sem, ha nem tartalmaznak külön édesítést.
Kíséreljük meg rászoktatni a babákat a natúr ízekre, azaz ne édesítsük, ne sózzuk a főzelékeket, még ha nekünk íztelennek tűnik is. A húsok közül válasszuk a baromfit, a halat, a zsiradékok közül pedig a vajat. A tejpépek közül ne a csokoládéval ízesített darát kínáljuk, hanem főzzünk zab vagy rizspelyhet, amely összetett szénhidráttartalma miatt nem emeli gyorsan a vércukrot, kedvezően hat a hormonális anyagcserére. Ízesítésként használjunk kevés fahéjat, vagy alma és egyéb gyümölcspürét.

Válasz

Ami az evést illeti, a gyermekek minden valószínűséggel a szülői mintát követik majd, így ha a szülők jó példával járnak elő, jobb eséllyel étkeznek egészségesen gyermekeik is-állapították meg amerikai kutatók.
Ám mi van olyan esetben, ha a szülők ugyan egészségesen élnek és étkeznek, testsúlyuk is ideális, ám gyermekük nem hajlandó megenni a tápanyagban gazdag ételeket, hanem a gyorséttermi fogásokat részesíti előnyben?
Egyik megoldás, hogy ezeknek az egészséges változatát készítjük otthon friss alapanyagokból. Megfigyelték ugyanakkor, hogy a gyermekek jobban szeretik a ropogós élelmet. Egyszerű tanáccsal szolgálnak hát holland tudósok mindazoknak, akiknek külön harc, hogy gyermekükbe némi zöld félét belediktáljanak.
A probléma megoldása: nem túlfőzve, hanem ropogósan kínáljuk a zöldséget. A zöld félék így őrzik meg legjobban eredeti zamatukat, színüket és ropogós állagukat.

Válasz

Csontritkulás: tejtermékek, zöldfőzelékek, lencse, ananász, narancs, grépfrút, citrom, kivi, spenót, halak.
Reumás ízületi gyulladás: ananász, narancs, grépfrút, citrom, lazac, tonhal, gyömbér, eper, paprika, avokádó, olajos magvak, teljes kiőrlésű gabonafélék.
Szív és érrendszeri betegségek: avokádó, olajbogyó, olívaolaj, lencse,
spárga, babfélék, gránátalma, zabpehely, halak.

Válasz