A felnőtt népesség döntő többsége élete során találkozik valamilyen típusú mozgásszervi betegséggel.
Beszélhetünk ugyan megelőzésről és kezelés módjairól is de a testi panaszok lelki hátterét is érdemes megemlíteni. Fontos, hogy a beteg kibeszélhesse magát, ez már jó kiindulás a gyógyulás felé vezető úton.
Manapság az általános válság kapcsán ugrásszerűen megemelkedett a derékfájósok száma, óriási a lelki és anyagi teher az embereken. ennek ellenére kevesen hajlandóak tenni valamit a gyógyulásukért, jellemzően kívülről várjuk a segítséget. Sokak számára az egyetlen elképesztő megoldás az, ha bekapnak egy-két fájdalomcsillapítót, esetleg az orvoshoz is csak a receptért mennek, s azonnali gyógyulást várnak. Akit intenzív, erős fájdalom gyötör, annak természetesen ajánlott a fájdalomcsillapítás, de csak addig, amíg átvészeli a legnehezebb időszakot. A tartós gyógyszerszedés semmiképpen nem tesz jót az egészségnek.
Előfordul, hogy az orvos által javasolt fekvést, pihenést sem tartják be a betegek, hanem munka mellett szeretnének, illetve kénytelenek felépülni. Ilyenkor kompromisszumokra van szükség, hiszen orvosilag akár több hetes pihenés is indokolt lenne, azonban ezt a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, mert kockáztatnák a munkahelyüket. Ha nehezen is, de meg kell találni az egyensúlyt a külső szorítás és a belső béke, a gyógyulás között.
A probléma felismerése már fél siker! Van, aki nem hiszi el, vagy nem veszi komolyan, hogy a betegség a lélek jelzése. Aki rendszeresen foglalkozik magával, kielégítően mozog, pihen, egészségesen táplálkozik és a lelki életére is figyelmet fordít, tünetmentesen is megélhet egy mozgásszervi problémát, akár elferdült, kopásos gerinccel is. Amikor megbillen az egyensúly az életünkben, ugyanez az alaphelyzet fájdalmat, korlátozott mozgást okoz.
Az alapvető probléma tisztázása az első és megkerülhetetlen lépés. A szembenézés mindig fájdalmas és kockázatos, hiszen ha felismerjük, hogy túl sok nehézséget okoz nekünk egy helyzet, esetleg ki is léphetünk belőle.
Ugyanilyen alapvetés, hogy a mozgásrendszert mozgással lehet gyógyítani, ebben persze kivételt jelentenek például a gyulladásos és a baleseti traumán átesett betegek, akiknek átmenetileg éppen a pihentetés javasolt. Az esetek nagy részében azonban rendszeres, legalább napi fél óra mozgásnak a testre és a lélekre is jótékony hatása van. Ennek pedig nem csak az ún. örömhormon termelődése az oka, hanem a sport hosszútávon növeli az önbizalmat, erősíti a megküzdési stratégiákat és a szó minden értelmében javítja a belső tartást.
Mozgásszervi problémák esetén ideális sport lehet a kerékpározás és az úszás, de mielőtt életmódot váltanánk, konzultáljunk ortopéd orvossal a sérülések és a túlterhelés kivédése érdekében.
Aki változtat az életén, lelkileg, szellemileg és fizikailag, akár egy jelentősebb állapotromlást is megélhet tartós tünetmentességgel.